Udvariasságot ma nem nagyon tanítja senki. Szeretném ezt a Blogteret ennek a hiánynak betöltésére fordítani. Légy hát udvarias:) Miért? Mert jó érzést ad, pl. Magamnak is, ha én vagyok az aki udvariaskodom, és annak meg akivel megcselekszem, megszépítem a világát.
Az udvariasság, mint cselekedet, együttérzésünkből származó erény, és kifejezi az emberek személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. Nagyrabecsülést is jelezhet.Úgy lehet, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet.
Az udvariasság a másokkal szembeni figyelmességünk kifejeződése lehet akár, tiszteletből.
Az udvariasság, finoman kimunkált szertartások, etikettben jól megfigyelhető. Legfőbb és legszebb jellemzője a kecsesség.
Az udvarias bánásmód kijár mindenkinek. Nem számít barát vagy ellenség, akivel udvariaskodunk, így aztán képmutatásnak is gondolhatnánk, valójában csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s mint ilyen, magasabb rendű viselkedésforma.
Várom a bejegyzéseket, hozzászólásokat, tapasztalatokat!
VálaszTörlésKérlek, legyél beszélgetőtársaiddal szemben udvarias, és fogalmazz úgy, ahogy az illendőség megkívánja!
Üdvözöllek szeretettel!
VálaszTörlésKezdjük az elején,szerintem az udvariasság legelőször a családban kell,hogy kialakuljon.egy kisgyermek csak a szüleitől tanulhatja meg az alapvető viselkedési formákat.Legyen egy szülő tudatos,és próbálja a legalapvetőbb dolgokat kis korban megtanítani.Egy gyerek tanuljon meg köszönni.Sajnos ma már ritka dolog az is,hogy ismerősnek köszönjenek,nemhogy idegennek.Pedig régebben a gyerekek még vidéken annak is köszöntek,akiket nem is ismertek,de elmentek mellettük és az illendőség azt kívánta.Úgy hogy én itt kezdeném.Majd folytatjuk,legalábbis remélem.addig is üdvözlet:)))
Apró megnyilvánulásokban mindennap tehetünk azért, hogy megmaradjunk az udvariasság színterén. Ahogy Éva írod, hogy apró, kisgyerekkorban tanítsa meg a szülő a gyermeket, hogyan viselkedjen.... ez teljesen igaz. És az is, hogy később meg már egymást tanítják a kamaszok. És amit a szülő akkor megtanított nekik, máris feledésbe merült, mert egymás szemében mást alakítanak. És cseppet sem az udvarias szerepet játsszák, hanem a vad, és kitörni vágyás szerepét. Akkor néznek fel egymásra, ha minél sokkolóbb jelenetet tud a másik alakítani.
VálaszTörlésMindennap találkozni jelekkel, melyek arra utalnak, hogy begubózkodva léteznek ma emberek. Nem figyelnek a "világra" a jelekre, melyek az ÉLET értékessé élését mutatják. Mag az élet az, ami minket körülvesz, és a világ. És MI VAGYUNK az a világ. A mi megélésünk a legfontosabb és ezért a leghasznosabb jelen pillanatunkban. És, hogy hogyan élem meg a jelent?
VálaszTörlésNos, ez a rezdülésekben lemérhető.
Élet az, amikor nem vesszük észre a környezetünkben a rászorultságot? Segítségre bármelyikünk rászorul, és hasznos, ha odafigyelünk EGYMÁS-ra. Ettől gömbölyübbnek érezhető a világ. Áldás.